A Duke Egyetem kutatói egyszerre többféle területen vizsgálták meg a hormonális
fogamzásgátlók hatását főemlősökre: nem csak a hormonokat és a géneket nézték, de
az állatok társas és szexuális viselkedését és a szexuális vonzás céljára
termelődő illatanyagok összetételét is elemezték.
Főemlősökön - gyűrűsfarkú lemurokon - figyelték meg, hogyan változnak meg a
fogamzásgátlás hatására a nőstény kémiai illatanyagai, amivel a szaglásukra
olyannyira ráutalt állatok elveszítik fontos kommunikációs lehetőségeiket.
Az illatanyagok ugyanis tájékoztatják a lehetséges partnert a nőstény genetikai
fittségéről, genetikai rokonságáról és az egyéni adottságairól. Nem csoda, ha
a fogamzásgátlóval kezelt nőstények iránt a hím lemurok kevéssé érdeklődnek:
kevesebb időt töltenek a szagnyomaik tanulmányozásával.
"A hormonális fogamzásgátlásról tudjuk, hogy változást okoz az embernél
az illat vonzerejében, és nem informál a termékenységi ciklusról a főemlősöknél"
- mondja Christine Drea, evolúciós antropológus.
"Szerettük volna azonban kideríteni, mi mindenbe szól bele a fogamzásgátlás
által módosuló illatnyom, és hogyan viselkednek az állatok egymással a változás
következtében."
Egy tucatnyi nőstény lemurnak havonta fogamzásgátló hormoninjekciót adtak.
Kémiai analízissel megállapították, hogy más illatmolekulákat bocsátottak
ki, mint kezeletlen társaik. Ezzel lényegesen megváltoztak azok a jelzések,
amelyeket a nőstények magukról küldenek társaiknak és lehetséges partnerüknek.
"Furcsa szaguk van."
Egy nőstény lemur normálisan gazdag illatnyomot produkál: ez hírt ad
termékenységi állapotáról, egyéni sajátosságairól, a többiekhez való kapcsolatáról,
a genetikai hasonlóságáról.
Ha ezt a bonyolult információhalmazt lerombolja a hormonális fogamzásgátló,
az magyarázhatja a megváltozott agressziós viselkedésmintát, amit más, fogságban
tartott, és fogamzásgátlóval kezelt majmoknál már más kutatók megfigyeltek,
magyarázza Drea.
"Valami egészen megváltozott a fogamzásgátlóval kezelt nőstényeknél.
Ha ezek az állatok a szagukról állapítják meg, ki rokonuk és ki nem, akkor ezek
a nőstények már nem hordozzák azt a szagot, mint a bátyjuk." Bizonyos
szaganyagokat nem termeltek, másokat kisebb arányban termeltek, és teljesen
elveszítették az illat-individualitásukat.
A viselkedési tesztben a 13 hím lemur kifejezetten a kezeletlen nőstények illatát
preferálta, kevesebb időt töltött a fogamzásgátlóval kezelt nőstények szagmintáinak
szaglászásával.
Jó kérdés, hogy vajon ezek a következmények érvényesek-e az emberi fajra
is, mondja Drea. Azt tudjuk, hogy az ember is küld és fogad szagjelzéseket a
hormonális állapotára és az esetleges kompatibilitásra vonatkozóan.
"El kell töprengenünk azon, vajon az emberi párválasztást is befolyásolja-e
valamiképpen a hormonális fogamzásgátlás, hasonlóan, ahogy a főemlősöknél"
- mondja a kutató.
Forrás: Science
Daily