Bár a spontán gyógyulás fogalma mindig is ismert dolog volt, mégis, amikor
hatóanyag nélküli szerrel következik be a gyógyulás (placebo effektus), akkor
a laikusok elképednek, az orvosok zavarba jönnek, a gyógyszervegyészek pedig
határtalanul bosszankodnak.
Személyes tapasztalatok régóta igazolják a jelenség meglétét, de a magyarázat - a
hatás biológiai mechanizmusának feltárása - hiányzott.
Egy svéd kutatócsoport nemrégiben pozitron emissziós tomográf segítségével
lefényképezte az ópiumszármazékot tartalmazó és a placebo fájdalomcsillapító
hatására létrejövő változásokat az emberi agyban. Amikor a kettőt egymással
összehasonlították, kiderült, hogy a két kép hasonlóságot mutat.
A Harvard Orvosegyetem kutatói arra az előzetes eredményre jutottak a kutatásaik
során, hogy kijelenthették: szimbolikus gyógyítás-gyógyulás bizonyíthatóan
létezik, most tovább vizsgálják a szimbolikus gyógyításnak a fizikai lefolyását.
Azt már 2001-ben sikerült igazolni egy olasz kutatócsoportnak, hogy a beteg
és az orvos közötti személyes, közvetlen kapcsolat mérhető változásokat indít
el a páciens agyában
Egy svéd kutatócsoport lefényképezte a placebo fájdalomcsillapító hatására
létrejövő változásokat az emberi agyban. Amikor összehasonlították az ópiumszármazék
gyógyszer hatására kialakuló idegrendszeri képpel, hasonlónak találták, ami
arra enged következtetni, hogy közös lehet az idegi mechanizmus, ami a folyamat
során végbemegy.
Kilenc kísérleti személyt tettek ki azonos, rövid idejű és veszélytelen, de
fájdalmas kísérletnek. Egyesek semmiféle fájdalomcsillapítót nem kaptak, mások
placebot, ismét mások valódi analgetikumot az injekcióban. A kísérletet követő
pozitron emissziós tomográf vizsgálat mind a placebót, mind a valódi fájdalomcsillapítót
kapott személyeknél ugyannak az agyterületnek az aktivitását mutatta ki.
Bár - ezt el kell ismerni, az igazi gyógyszer nagyobb fájdalomcsillapító hatást
váltott ki a placebónál.
A svéd kutatócsoport vezetője Martin Ingvar úgy nyilatkozott, hogy a kutatást
erősen motiválta az a sajnálatos helyzet, hogy - bár egyre több és egyre hatásosabb
gyógyszert fejleszt ki a gyógyszeripar, a betegek mégis egyre gyengébb hatásúnak
érzékelik azokat.
A gyógyszerek hatását nem lehet tisztán a molekuláris mechanizmusok alapján
magyarázni.
2001. augusztusában más kutatóknak sikerült az emberi szervezet egyéb, saját,
angyhatású anyagainak kibocsátását is növelni placebo segítségével: a dopamin
termelést fokozták ilyen módon, amely a Parkinson kórban játszik szerepet.
Az orvostudomány és főként a gyógyszeripar tovább kételkedik.
Előkerülnek a régi, bevált érvek: lehet, hogy azoknál, akik a képzeletüket
is bevonták a gyógyulásba, placebo nélkül is, spontán módon bekövetkezett volna
a gyógyulás.
Ezek a kutatások - mondják az ellenzők - semmit sem bizonyítanak...
A kutatók elismerik, hogy amint bármelyik technika alkalmazásával végzett kísérletnek,
az imaginációs (képzelet) technikával végzettnek is megvannak a maga korlátai.
A depressziós személyekkel végzett kísérlet során meggyógyultak, valószínűleg
inkább spontán gyógyulási esetek lehetnek, mint a placebo hatás eredményei.
Sőt - állítják -, elméletileg minden olyan kísérleti személy, aki jól reagál
a placebóra - képes lehet meggyógyulni gyógyszer nélkül is.
A kutatók leginkább arra szeretnének a jövőben választ kapni, miért nem érvényesül
minden embernél a placebóhatás.
Vonatkozó cikk: The Scientist, 2002. december
Valószínű, hogy ez az utóbbi kérdés: miért tud hinni az egyik ember annyira,
hogy képes tőle meggyógyulni, és miért nem képes erre a másik - túlmegy az orvosi
kompetencia határán...
És olyan nyitott szemléletet feltételez, ami ma még nem jellemző az akadémikus
tudományra. Lám, a fentebb bemutatott kísérleti eredményeknek az érvényességét
is sokan vitatják.
Kérdés, ha még meglepőbb eredményekre jutnak a kognitív neurobiológusok, azt
el tudja-e majd fogadni a mai vaskalapos, anyagba és rációba dermedt tudomány.
Vagy az orvostudományban is ketté fog szakadni a világ?
Hiszen ma is vannak orvosok, akik ismerik és gyakorolják - sőt, oktatják például
az agykontrollt vagy más imaginációs technikákat, mert meggyőződtek a működéséről,
és vannak, akik ennek hallatán elfintorítják az orrukat vagy dührohamot kapnak...
No és, ha megtanítanák az embereket arra, hogyan használják képességeiket önmaguk
gyógyítására, mi lenne az egészségügy-iparral, a gyógyszergyártókkal és a teljes
régi (elavult?) tudománnyal és annak képviselőivel...?