Ez az ivóvíz-minőség
igazi kérdése: mikroszkopikus szervezetek vagy trihalometán legyen-e az
ivóvízben?
A rendeletek kimondják, hogy a víz akkor felel meg az ivóvíz
minőségnek, ha nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust,
parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet.
A
mikroszkópos biológiai vizsgálatok az ivóvízben előforduló, szemmel nem
látható, csak mikroszkóp segítségével azonosítható élő szervezetek számát mutatják
ki, ezzel minősítik az ivóvizet.
Ha a vizsgált mintában előforduló élőlények
(véglények, férgek, baktériumok, gombák, algák) száma magasabb az előírt határértéknél,
akkor a vizsgált vizet mikroszkópos biológiai szempontból kifogásoltnak kell
tekinteni. A mikroszkópos biológiai kifogásoltság ellenére a víz fogyasztható,
a kifogásoltság ellenőrzési és minőségjavító beavatkozási célra szolgál.
A víz ihatóságának eldöntése az ÁNTSZ jogköre, az akkreditált laboratóriumok csak
a vizsgált minták minőségét értékelhetik.
Biológiai szempontból a hálózati
ivóvíz sem más, mint potenciális élőhely. A mikroorganizmusok előfordulása
természetes jelenség.
Az ivóvízhálózat azon részein, ahol a vízáramlás
sebességének csökkenése miatt a pangó víz jelleg dominál, jobban kedvez az
élőbevonat kialakulásának. Itt nagyobb valószínűséggel tudnak elszaporodni
a mikroszkopikus szervezetek.
A magyar vízhálózatokra a jelenleg
szolgáltatott ivóvízmennyiséghez viszonyítva a túlméretezettség jellemző, emiatt
lassabb a víz áramlása. illetve a víz kicserélődése egy adott vezetékszakaszban.
Előfordul, hogy az egyik település vízművében előállított víz több napot tartózkodik
a csőrendszerben, mire a vízműhöz tartozó másik településre elér.
Elmondhatjuk,
hogy ezért (a vezetékben levő víz lassabb cserélődése miatt) a víztakarékosság is vízminőség-romlást okoz.
A vízszolgáltatásnak
azonban az egyik legkritikusabb pontja a fertőtlenítés. A fertőtlenítés
folyamán csak olyan mennyiségű fertőtlenítőszert szabad használni, mely
a mikrobiológiai és mikroszkópos biológiai biztonság megteremtéséhez feltétlenül
szükséges. Hogyha a fertőtlenítőszer dózist (a közegészségügyi) biztonság
érdekében növeljük, akkor fertőtlenítési melléktermékek keletkeznek, melyek
egy részéről bizonyított, hogy az egészségre ártalmasak.
A számos fertőtlenítőszer
közül egyedül a klórvegyületek vízbe adagolásával érhető el mikrobiológiai
biztonság a vezetékhálózat távoli pontjain.
Az egyre inkább elterjedő ózonkezeléssel
és UV-kezeléssel csak a betáplált víz minősége állítható be, a klórvegyületeket
(főleg nagyobb hálózatok esetében) jelenleg nem tudjuk mással kiváltani.
Ezért a problémakör nagy kérdése: mikroszkopikus szervezetek vagy trihalometán
legyen-e az ivóvízben?
A fertőtlenítés problematikáját a fonálférgek
(Nematoda) példáján keresztül elemezzük. A fonálférgek egyszerű testfelépítésű,
nem szelvényezett, hengeres, keresztmetszetben kör alakú szervezetek. Kültakarójuk
legfelső része több rétegből álló, erős kutikula. Magas regenerációs képességgel
rendelkeznek, a fertőtlenítőszerekkel szemben igen ellenállóak.
A
Techno-Víz Kft. 2005 évi vizsgálatai alapján a fonálférgek okozták a
mikroszkópos biológiai kifogásoltság legnagyobb részét. Több minta esetében
előfordult, hogy a kifogásoltságot egyszerre több szervezet (köztük a fonálférgek)
okozta. Fertőtlenítés és mosatás után sokszor tapasztaltuk, hogy az
ellenőrző mintában a fonálférgek még jelen voltak (igaz kisebb egyedszámmal),
míg a többi szervezet eltűnt. A klór további adagolásával eltűnhettek, de ilyenkor
meg a trihalometán vegyületek megemelkedett szintje miatt lett kifogásolt
a minta.
A problémát az is bonyolítja, hogy a fonálférgek egyszerű, differenciálatlan
sejtekből álló szervezetek lévén, a klórral szembeni rezisztenciájuk megnőhet.
A fertőtlenítésnek ugyanis mindig vannak „túlélői”.
Egyes egyedek
többször is túlélhetik a magasabb klóradagokat, emiatt a fertőtlenítőszerrel szembeni
érzékenységük csökkenhet. Az ilyen egyedek szelekciós előnyre tehetnek szert,
így jobb szaporodási képességet érhetnek el. A jobb szaporodási képesség miatt
jobban elterjedhetnek ezek az adaptálódott egyedek. A folyamat végpontja a klórral
szembeni érzékenység csökkenésének genetikai rögzülése, mely ilyen alacsonyabbrendű
szervezeteknél (emberi léptékben) viszonylag hamar bekövetkezhet (gondoljunk például
a burgonyabogár és a DDT esetére).
A férgek túlélését nagy mértékben segíti,
hogy petéik még a kifejlett egyedeknél is nagyobb ellenállóképességgel rendelkeznek
a fertőtlenítőszerekkel szemben.
Forrás: http://www.hidrologia.hu
- Mikroszkópos biológiai vizsgálatok az ivóvíztermelés minőségbiztosítási rendszerében
- Galsi Tamás, Dr. Tóth Mária
Kapcsolódó írásaink: Mi
lesz, ha megbuknak a termálprojektek?
Egészségére
válik-e a gyereknek az úszás (a klóros vízben)?
Úszni
vagy nem úszni?