A vízigény a világ minden táján folyamatosan nő. Van, ahol elsősorban azért, mert a népesség növekszik, van ahol azért, mert a mezőgazdaság, az ipar és a lakosság vízigénye növekszik.

A mezőgazdaság több vizet kíván, mert gyakoribbak a szárazságok, egyébként is a világ rizs és búza szükségletének több, mint felét öntözött földeken termelik meg már ma is. A lakosság a városba költözéssel nagyságrenddel több vizet fogyaszt, mint annakelőtte. Egyébként a csatornázás kiépítése is maga után vonja a vízigény növekedését: sokkal "bátrabban" és pazarlóbban bánik a vízzel egy család, ha nem kell folyton az emésztőgödör befogadóképességére gondolnia.

Az International Food Policy Research Institute - Nemzetközi Élelmezéspolitikai Kutató Intézet, Washington - adatai szerint 1950 és 1990 között a vízfelhasználás Észak- és Dél-Amerikában 100 %-kal, Afrikában 300 %-kal, Európában 500 %-kal nőtt.

Akkor is elképesztően nagy a növekedés, ha nem tudjuk, mekkora volt a kiinduló érték, hiszen egy viszonylag alacsony fogyasztásról nagyobbat lehet ugrani, mint egy magasabbról...

A szükségletek által indokolt növekedés mellett ott a pazarlás, a felszín alatti vizeket kizsákmányoló, a víz újratermelődését meghaladó mennyiségű fogyasztás és a vízszennyezés, ami lehetetlenné teszi a meglevő vízkincs felhasználását sok helyen.

Az Észak-Kínai Síkságon például a talajvíz szintje évente egy méterrel száll lejjebb a hozamot meghaladó kiszivattyúzás miatt. Egy dél-indiai államban - Tamil Nadu-ban - a talajvíz szintje egy évtized alatt 25-30 métert esett.

Sok folyó vize válik használhatatlanná amiatt, hogy tisztítás nélkül folynak a szennyvizek a folyókba. Indiában a Jamuna folyó Új-Delhi alatt a város 200 millió liter kezeletlen szennyvizét nyeli el naponta. A szennyezettségre jellemző, hogy az egységnyi vízben levő kólibacilusok száma 250 000-szer több az ivóvízben megengedettnél.

A víz egyre nagyobb kinccsé válik. Ez egyrészt az árának emelkedésében tükröződik: az USA-ban az ivóvíz ára kétévenként 10-20 %-kal növekszik, az inflációs rátát meghaladó mértékben.

Másrészt a szennyvízből való visszanyerés, az újrafelhasználás módozatainak kidolgozását forszírozzák.

Amerikában több államban is használják a víz-újrahasznosító technológiákat: visszainjektálják a tisztított szennyvizet a víznyerő rétegbe, egyes helyeken talajrétegen átszűrve, másutt közvetlenül. persze, ez nem teljesen kockázatmentes módszer.

A biotechnológia módszereit (például a nukleinsav-vizsgáló technikát) segítségül lehet hívni ahhoz, hogy kimutathatók legyenek a vízben maradó olyan fertőző mikroorganizmusok, amelyeket a jelenlegi módszerek nem detektálnak.

Nem alkalmasak az általánosan használt módszerek a kezelt vízben jelenlevő komplex kémiai anyagok kockázatának értékelésére. Itt segíthetnek az olyan alternatív technikák, mint az erre alkalmas halfajokkal történő tesztelés.

Aztán: a víz fertőtlenítésére használt kémiai anyagok, így a víz klórozása során keletkező trihalometán, egészségkárosító hatásúak lehetnek: hosszabb időn keresztül hatva az emberi szervezetre máj- és vesekárosodást, szív- és idegrendszeri problémákat, daganatokat okozhatnak, és a magzatot is károsítják. A nemrégiben javasolt új szabályozás literenként 100 mikrogrammról 80 mikrogrammra csökkentené az ivóvízben a megengedett trihalometán koncentrációt.

Mivel egyes mikroorganizmusok megengedhető előfordulási számát is limitálnák, hatákonyabb szűrési rendszereket kell alkalmazniuk a jövőben az ivóvíz-előállítóknak, főleg, ha kezelt szennyvizet forgatnak vissza az ivóvíz-bázisba.

The "World Water Development Report - Water for People, Water for Life" , a Jelentés a Világ Vízügyi Fejlődéséről, amelyet a Japánban, Kiotóban éppen napjainkban megrendezett Harmadik Víz Világfórum megnyitása előtt hoztak nyilvánosságra,

elsődlegesen a vízzel bánni nem tudást, másodlagosan a népességnövekedést, harmadlagosan a globális felmelegedést jelölte meg a fenyegető vízszűke okaként.

A szükséges intézkedésekre azért nem kerül sor, mert a politikusok részéről hiányzik az elkötelezettség, a lakosság pedig nincs tisztában a probléma összefüggéseivel. Jellemző, hogy a vízhozamot meghaladó vízkiemelésekhez a parasztok egyre erősebb szivattyúkat vásárolnak Kínában, és nem döbbennek rá, hogy egy idő után a homokból kellene vízet préselni a szivattíújukkal, ha ez lehetséges volna.

AAz elmúlt 25 évben konferencia konferenciát követett, határozatokat hoztak a vízellátásról és a vízszennyezés megakadályozásáról, amelyekből talán egyet sem hajtottak végre... - állapítja meg a jelentés.

Az elkövetkező 20 évben egyharmadával csökkeni fog a világon az főre jutó vízmennyiség, és ebbe a klímaváltozás csak mintegy 20 %-ban szól bele.

Hogy a vízminőség romlása mennyire nem csak a szegény országok, India és Kína problémája, jellemző példája annak, hogy a vízminőségi világrangsor sereghajtója Belgium lett, Ruanda, Burundi, India és Marokkó mögött. Belgium elszennyeződésének okául az iparszerű mezőgazdaság és az ipar vizekbe bemosódó szennyező anyagait jelölhetjük meg.

A globális klímaváltozással a vízminőség várhatóan tovább fog romlani, részben azért, mert a szennyezés növekszik, részben azért, mert a vizek hőmérséklete emelkedik.

Mintegy kétmillió tonna szenny ömlik naponta a folyókba, tavakba, vízfolyásokba, minden 8 liter vízre jut 1 liter szennyvíz...

Miközben a nagy nemzetközi folyók, például a Duna vízminőségének már figyelmet szentelnek, kiesnek a látókörből a vízbázisok, pedig a felszín alatti vízadó rétegek biztosítják az emberiség számára a jó minőségű ivóvíz legnagyobb részét. Sok döntéshozó politikus még annak sincs tudatában, hogy országa felszín alatti vízbázisait esetleg más országokkal osztja meg.

A Világ Harmadik Vízügyi Fóruma megállapítja, hogy a víz lesz a korlátja - ha nem egyenesen a gátja - a fenntartható fejlődésnek a Közép-Ázsiai régióban.

Mit lehet szólni ezek után a nagyszabású termálvíz-projektjeinkhez?

Vajon felmérték-e hozzáértő szakemberek, hogy nagyszabású fürdőberuházásaink nem maradnak-e víz nélkül, mire felépülnek?

Lelki szemeim előtt felrémlik Borgáta - egy kis nyugat-dunántúli falucska - termálfürdőjének képe, amilyennek jó másfél évtizede láttam: A mező közepében egyetlen medence, csípőig érő vízzel, a másik medence meg sem épült. Mert a víz közben elapadt. A fürdő körül kinőttek az üdülők, virágzó fürdőéletre számítottak, szobakiadásra is talán, aztán beletörődtek, hogy ez nem volt jó befektetés. Annál kevésbé, hogy nemcsak a termálvíz szűkös, de még használható ivóvíz sincs a közelben, a házikók lakói az autójukon szállítják maguknak az ivóvizet, mosdóvizet, mosogatóvizet.

Zala megyében jelenleg 6 gyógy- és termálfürdő működik és másik 6 áll fejlesztés alatt... (Népszabadság-térkép, Magyar Tükör, 2003. február 8.) Lelkendezünk, hogy falusi fürdő helyén termálprojekt... Meg hogy Kehidakustányban megszűnt a munkanélküliség, amióta megépült Kehida Termál Gyógy- és Élményfürdő...

Adja Isten, hogy legyen elég víz (és jusson a többi aspiránsnak is), és legyen elég pénzes vendég a fedett és szabad téri élményfürdőhöz, a gyógyászati központhoz, a négycsillagos szállodához.

Matolcsy ex-gazdasági miniszter optimista véleménye szerint a növekvő kínálat megteremti a kereslet emelkedését. Vajon tud-e termálvizet fakasztani és folyamatosan kitermelni is?

Biztos, hogy a számtalan fürdőprojekt megfelelő módja vízvagyonunk megőrzésének és okos használatának?

Harmadik Vízügyi Világ Fórum http://portal.unesco.org/ev.php?URL_ID=10064&URL_DO=DO_TOPIC&URL_SECTION=201&reload=1

Közép- és Kelet-Európa vize http://www.wfeo-comtech.org/WorldWaterVision/CEEWaterVision2025WFEO.pdf

Nemzetközi Élelmezés Politikai Kutató Intézet http://www.ifpri.org/pressrel/030997.htm-