A Duke Egyetem kutatói egyszerre többféle területen vizsgálták meg a hormonális fogamzásgátlók hatását főemlősökre: nem csak a hormonokat és a géneket nézték, de az állatok társas és szexuális viselkedését és a szexuális vonzás céljára termelődő illatanyagok összetételét is elemezték.

Főemlősökön - gyűrűsfarkú lemurokon - figyelték meg, hogyan változnak meg a fogamzásgátlás hatására a nőstény kémiai illatanyagai, amivel a szaglásukra olyannyira ráutalt állatok elveszítik fontos kommunikációs lehetőségeiket.

Az illatanyagok ugyanis tájékoztatják a lehetséges partnert a nőstény genetikai fittségéről, genetikai rokonságáról és az egyéni adottságairól. Nem csoda, ha a fogamzásgátlóval kezelt nőstények iránt a hím lemurok kevéssé érdeklődnek: kevesebb időt töltenek a szagnyomaik tanulmányozásával.

"A hormonális fogamzásgátlásról tudjuk, hogy változást okoz az embernél az illat vonzerejében, és nem informál a termékenységi ciklusról a főemlősöknél" - mondja Christine Drea, evolúciós antropológus.

"Szerettük volna azonban kideríteni, mi mindenbe szól bele a fogamzásgátlás által módosuló illatnyom, és hogyan viselkednek az állatok egymással a változás következtében."

Egy tucatnyi nőstény lemurnak havonta fogamzásgátló hormoninjekciót adtak. Kémiai analízissel megállapították, hogy más illatmolekulákat bocsátottak ki, mint kezeletlen társaik. Ezzel lényegesen megváltoztak azok a jelzések, amelyeket a nőstények magukról küldenek társaiknak és lehetséges partnerüknek. "Furcsa szaguk van."

Egy nőstény lemur normálisan gazdag illatnyomot produkál: ez hírt ad termékenységi állapotáról, egyéni sajátosságairól, a többiekhez való kapcsolatáról, a genetikai hasonlóságáról.

Ha ezt a bonyolult információhalmazt lerombolja a hormonális fogamzásgátló, az magyarázhatja a megváltozott agressziós viselkedésmintát, amit más, fogságban tartott, és fogamzásgátlóval kezelt majmoknál már más kutatók megfigyeltek, magyarázza Drea.

"Valami egészen megváltozott a fogamzásgátlóval kezelt nőstényeknél. Ha ezek az állatok a szagukról állapítják meg, ki rokonuk és ki nem, akkor ezek a nőstények már nem hordozzák azt a szagot, mint a bátyjuk." Bizonyos szaganyagokat nem termeltek, másokat kisebb arányban termeltek, és teljesen elveszítették az illat-individualitásukat.

A viselkedési tesztben a 13 hím lemur kifejezetten a kezeletlen nőstények illatát preferálta, kevesebb időt töltött a fogamzásgátlóval kezelt nőstények szagmintáinak szaglászásával.

Jó kérdés, hogy vajon ezek a következmények érvényesek-e az emberi fajra is, mondja Drea. Azt tudjuk, hogy az ember is küld és fogad szagjelzéseket a hormonális állapotára és az esetleges kompatibilitásra vonatkozóan.

"El kell töprengenünk azon, vajon az emberi párválasztást is befolyásolja-e valamiképpen a hormonális fogamzásgátlás, hasonlóan, ahogy a főemlősöknél" - mondja a kutató.

Forrás: Science Daily