Az Amerikai Rákkutató Társaság végzett egy vizsgálatot arra nézve, hogy - a fizikai aktivitás mellett - mennyire befolyásolja életesélyeinket a sok ülés.



Csak azt tudják javasolni, hogy igyekezzünk minél kevesebbet ülni, mert az üléssel eltöltött idő, függetlenül a máskor elvégzett edzéstől, tornától, fizikai igénybe vételtől, megnöveli a halálozási kockázatot.

Ilyen kutatásra még nem volt példa, amelyik az ülve töltött időt viszonyította volna a bármely okból bekövetkező halálozáshoz. A túlsúlyosság, az elhízás és a krónikus betegségek kapcsolatát már sokszor vizsgálták a fizikai aktivitással, a táplálkozással, de az üléssel - még nem.

Több, mint 120 000 ember (mintegy 53 ezer férfi és mintegy 70 ezer nő) vett részt abban a felmérésben, amelyet 1992-ben indított az Amerikai Rákkutató Társaság. A résztvevő személyeknek nem volt semmilyen rák-, szívbetegség, sztrók, tüdőbetegség előzményük. További sorsukat 2006-ig követték a kutatók.

A személyeket megkérdezték arról, hogy szabadidejükben mennyi időt töltenek ülve. Kiderült, hogy minél több időt töltöttek ülve a szabadidejükből, annál jobban megnőtt a kockázata annak, hogy a vizsgálat időtartama alatt meghalnak - különösen a nőkre volt ez igaz.

Azok a nők, akik arról számoltak be, hogy több, mint hat órát töltenek szabadidejükben - ülve, 37 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg a vizsgálat ideje alatt, mint azok, akik napi három óránál kevesebbet. A férfiakra kisebb mértékben volt jellemző ez az összefüggés: azok a férfiak, akik napi hat óránál többet ültek szabadidejükben, 18 százalékkal nagyobb valószínűséggel haltak meg 1993 és 2006 között.

Az összefüggés gyakorlatilag nem változott, amikor számításba vették a fizikai aktivitás mennyiségét. A koraibb halálozás oka gyakrabban volt a szív- és érrendszerrel kapcsolatos, mint a daganatos betegségekkel.

Természetesen, a fizikai aktivitás hiánya tovább erősítette az ülés negatív hatását a halálozásra. A nőknél ez a negatív hatás elérte a 94 %-ot: ennyivel valószínűbb volt a hosszasan ülő, fizikai aktivitást nem végző nők halálozásának aránya a jelzett időszakban - szemben a legkevesebbet ülő, legtöbb fizikai aktivitást végző nőkével. (A férfiaknál 48 % volt a halál valószínűsége a jelzett időszak alatt, ha sokat ültek, és nem is mozogtak.)

"Több tényező magyarázhatja az összefüggést, hogy a hosszas üldögélés - a fizikai aktivitás mértékétől függetlenül - miért idézi elő a - valamennyi halálokból bekövetkező halálozási arány megnövekedését" - mondja a kutató, Dr. Patel.

"Ha sokáig ülünk, annak komoly anyagcsere- következményei vannak, befolyásolhatja a triglicerideket, a nagy sűrűségű lipoproteineket, a koleszterint, az éhomi vércukor-szintet, a pihenés alatt mért vérnyomás-értéket, a leptin értéket. Ezek mind az elhízás, a szív- és érrendszeri és más krónikus betegségek biológiai jelzői."

Figyelmeztetni kell az embereket, mondja a kutató, hogy nem csak a mozgáshiány, de maga a hosszas üldögélés is pusztító hatású.

Forrás: EurekAlert

Független: Eléggé felemásnak tűnik egy olyan kutatás, amely kizárólag a szabadidőben való üldögélést veszi számításba. Szemlátomást az emberek nagy része többet üldögél a munkahelyén, mint otthonában. Azonfelül a munkahelyén öt napon át nyolc órában üldögél, sokszor folyamatosan, a felállás lehetősége nélkül, ha ez a munkája, míg a szabadideje nem hiszem, hogy eléri a hat órát munkanapon. És szemben áll két pihenőnap öt munkanappal. Tehát sokkal jellemzőbb és döntőbb mértékű lehet a munkahelyi ülés, amin nincs is módja egykönnyen változtatni az embernek. De vegyük észre ebből a kutatásból azt, aminek hasznát vehetjük: ha lehet, ne üljünk sokat egyvégtében...