Svájci kutató egy olyan újfajta petúniát nemesített ki, amely sokkal több magot, ellenben kevesebb nektárt termel, mint a hagyományos virág. Vajon ez a taktika: a szaporodás esélyeinek növelése a nektártermelés rovására - kifizetődik-e a növénynek?

A nektárnak központi szerepe van a virág és a beporzó rovarok kapcsolatában: a nektár a jutalom a fáradozásért. Vannak olyan növények, mint például egyes orchideafajták, amelyeknek nincs nektárjuk. Azzal, hogy nem termel nektárt, a növény energiát takarít meg, amit növekedésre vagy védekezésre fordíthat.

A kifejlesztett új petúniafajta harmadannyi nektárt termelt, mint ősei. Amikor a kutató kézzel porozta be a növényt, két előnyös tulajdonságot tapasztalt a nektártermelés csökkenésével kapcsolatban: 20 -30 %-kal több magot termelt az új növény, mint elődei és kétszer annyi illatanyagot (metilbenzoát) bocsátott ki, amely a beporzó lepkéit - a dohányszendereket - csalogatta.

Minden megváltozott azonban, mihelyt a természetes körülmények között beporzó rovarok vették át az ember szerepét: a dohányszender (Manduca sexta) sokkal kevesebb időt töltött azokon a virágokon, amelyek kevesebb nektárral jutalmazták, csökkent az átvitt virágpor mennyisége, kevesebb mag termett.

Végső soron az elméletileg sokkal több mag termelésére képes petúnia nem hozott több magot - a dohányszendert nem lehetett becsapni. A virág számára ugyanaz maradt a költség-haszon arány, hasztalan volt az erőforrásával (nektár) való takarékoskodás, nem jutott szaporodási előnyhöz.

Forrás: Science Daily