Hatféle vad húsát elemezték a kutatók. (A vadakat az Egyesült Királyságban lőtték a vadászok, de "Spanyolországban és másutt is ugyanígy megy a vadászat, ugyanazokat a lövedékeket használják, tehát a vad húsa hasonló ólomtartalommal bírhat" - mondja Rafael Mateo, a Castilla-La Mancha Egyetem kutatója.)

A vadhús-darabokat megröntgenezték, hogy felfedezzék a sörét vagy apró ólomtöredékek jelenlétét. Majd megfőzték a húst, sörétestül, aztán eltávolították belőle az idegen anyagot, ahogy normálisan szokták. Végül, megmérték a az ételben a fémkoncentrációt atom-abszorpciós spektroszkóppal.

"Bár az ólom egészségügyi határértéke nem vadra készült, hanem a gyakran fogyasztott háziállat-húsokra, vannak olyan vadfajok, mint például az erdei szalonka, amelyek 10 milligramm ólmot tartalmaztak kilogrammonként számolva. Ez azt jelenti, hogy ebből már 200 gramm húsnak az elfogyasztása meghaladja a heti még megengedhető értéket."

A kutatók arra a megállapításra jutottak, hogy az ólommal lőtt vad húsának fogyasztása nagyobb egészségügyi kockázattal jár, mint eddig feltételezték.

Mateo elmagyarázta, hogy az sem közömbös, hogy amikor megfőzik a húst, biológiailag felvehetőbbé válik az ólom. (Fémes formájában ugyanis nem könnyen szívódik fel.) Különösen akkor szívódik fel könnyen, ha ecetet használnak, pácolják.

A nagyvad (szarvas, vaddisznó) meglövésénél - ellentétben a közvélekedéssel - az ólomlövedék is fragmentálódik. Mateo és társai kimutatták a magas ólomkoncentráció jelenlétét a szarvas- és a vaddisznó-húsban.

Az ólom erősen mérgező nehéz fém, ez magyarázza, hogy egyre szűkebb körben használják. Az ólomgolyót és a sörétet is kezdik más anyagokkal felváltani - ezt a folyamatot sürgetni kell, mondja a kutató.

Forrás: EurekAlert