Bár a spontán gyógyulás fogalma mindig is ismert dolog volt, mégis, amikor hatóanyag nélküli szerrel következik be a gyógyulás (placebo effektus), akkor a laikusok elképednek, az orvosok zavarba jönnek, a gyógyszervegyészek pedig határtalanul bosszankodnak.

Személyes tapasztalatok régóta igazolják a jelenség meglétét, de a magyarázat - a hatás biológiai mechanizmusának feltárása - hiányzott.

Egy svéd kutatócsoport nemrégiben pozitron emissziós tomográf segítségével lefényképezte az ópiumszármazékot tartalmazó és a placebo fájdalomcsillapító hatására létrejövő változásokat az emberi agyban. Amikor a kettőt egymással összehasonlították, kiderült, hogy a két kép hasonlóságot mutat.

A Harvard Orvosegyetem kutatói arra az előzetes eredményre jutottak a kutatásaik során, hogy kijelenthették: szimbolikus gyógyítás-gyógyulás bizonyíthatóan létezik, most tovább vizsgálják a szimbolikus gyógyításnak a fizikai lefolyását.

Azt már 2001-ben sikerült igazolni egy olasz kutatócsoportnak, hogy a beteg és az orvos közötti személyes, közvetlen kapcsolat mérhető változásokat indít el a páciens agyában

Egy svéd kutatócsoport lefényképezte a placebo fájdalomcsillapító hatására létrejövő változásokat az emberi agyban. Amikor összehasonlították az ópiumszármazék gyógyszer hatására kialakuló idegrendszeri képpel, hasonlónak találták, ami arra enged következtetni, hogy közös lehet az idegi mechanizmus, ami a folyamat során végbemegy.

Kilenc kísérleti személyt tettek ki azonos, rövid idejű és veszélytelen, de fájdalmas kísérletnek. Egyesek semmiféle fájdalomcsillapítót nem kaptak, mások placebot, ismét mások valódi analgetikumot az injekcióban. A kísérletet követő pozitron emissziós tomográf vizsgálat mind a placebót, mind a valódi fájdalomcsillapítót kapott személyeknél ugyannak az agyterületnek az aktivitását mutatta ki.

Bár - ezt el kell ismerni, az igazi gyógyszer nagyobb fájdalomcsillapító hatást váltott ki a placebónál.

A svéd kutatócsoport vezetője Martin Ingvar úgy nyilatkozott, hogy a kutatást erősen motiválta az a sajnálatos helyzet, hogy - bár egyre több és egyre hatásosabb gyógyszert fejleszt ki a gyógyszeripar, a betegek mégis egyre gyengébb hatásúnak érzékelik azokat.

A gyógyszerek hatását nem lehet tisztán a molekuláris mechanizmusok alapján magyarázni.

2001. augusztusában más kutatóknak sikerült az emberi szervezet egyéb, saját, angyhatású anyagainak kibocsátását is növelni placebo segítségével: a dopamin termelést fokozták ilyen módon, amely a Parkinson kórban játszik szerepet.

Az orvostudomány és főként a gyógyszeripar tovább kételkedik.

Előkerülnek a régi, bevált érvek: lehet, hogy azoknál, akik a képzeletüket is bevonták a gyógyulásba, placebo nélkül is, spontán módon bekövetkezett volna a gyógyulás.

Ezek a kutatások - mondják az ellenzők - semmit sem bizonyítanak...

A kutatók elismerik, hogy amint bármelyik technika alkalmazásával végzett kísérletnek, az imaginációs (képzelet) technikával végzettnek is megvannak a maga korlátai.

A depressziós személyekkel végzett kísérlet során meggyógyultak, valószínűleg inkább spontán gyógyulási esetek lehetnek, mint a placebo hatás eredményei.

Sőt - állítják -, elméletileg minden olyan kísérleti személy, aki jól reagál a placebóra - képes lehet meggyógyulni gyógyszer nélkül is.

A kutatók leginkább arra szeretnének a jövőben választ kapni, miért nem érvényesül minden embernél a placebóhatás.

Vonatkozó cikk: The Scientist, 2002. december

Valószínű, hogy ez az utóbbi kérdés: miért tud hinni az egyik ember annyira, hogy képes tőle meggyógyulni, és miért nem képes erre a másik - túlmegy az orvosi kompetencia határán...

És olyan nyitott szemléletet feltételez, ami ma még nem jellemző az akadémikus tudományra. Lám, a fentebb bemutatott kísérleti eredményeknek az érvényességét is sokan vitatják.

Kérdés, ha még meglepőbb eredményekre jutnak a kognitív neurobiológusok, azt el tudja-e majd fogadni a mai vaskalapos, anyagba és rációba dermedt tudomány. Vagy az orvostudományban is ketté fog szakadni a világ?

Hiszen ma is vannak orvosok, akik ismerik és gyakorolják - sőt, oktatják például az agykontrollt vagy más imaginációs technikákat, mert meggyőződtek a működéséről, és vannak, akik ennek hallatán elfintorítják az orrukat vagy dührohamot kapnak...

No és, ha megtanítanák az embereket arra, hogyan használják képességeiket önmaguk gyógyítására, mi lenne az egészségügy-iparral, a gyógyszergyártókkal és a teljes régi (elavult?) tudománnyal és annak képviselőivel...?