A rendeletek kimondják, hogy a víz akkor felel meg az ivóvíz minőségnek, ha nem tartalmaz olyan mennyiségben vagy koncentrációban mikroorganizmust, parazitát, kémiai vagy fizikai anyagot, amely az emberi egészségre veszélyt jelenthet.

A mikroszkópos biológiai vizsgálatok az ivóvízben előforduló, szemmel nem látható, csak mikroszkóp segítségével azonosítható élő szervezetek számát mutatják ki, ezzel minősítik az ivóvizet.

Ha a vizsgált mintában előforduló élőlények (véglények, férgek, baktériumok, gombák, algák) száma magasabb az előírt határértéknél, akkor a vizsgált vizet mikroszkópos biológiai szempontból kifogásoltnak kell tekinteni. A mikroszkópos biológiai kifogásoltság ellenére a víz fogyasztható, a kifogásoltság ellenőrzési és minőségjavító beavatkozási célra szolgál. A víz ihatóságának eldöntése az ÁNTSZ jogköre, az akkreditált laboratóriumok csak a vizsgált minták minőségét értékelhetik.

Biológiai szempontból a hálózati ivóvíz sem más, mint potenciális élőhely. A mikroorganizmusok előfordulása természetes jelenség.

Az ivóvízhálózat azon részein, ahol a vízáramlás sebességének csökkenése miatt a pangó víz jelleg dominál, jobban kedvez az élőbevonat kialakulásának. Itt nagyobb valószínűséggel tudnak elszaporodni a mikroszkopikus szervezetek.

A magyar vízhálózatokra a jelenleg szolgáltatott ivóvízmennyiséghez viszonyítva a túlméretezettség jellemző, emiatt lassabb a víz áramlása. illetve a víz kicserélődése egy adott vezetékszakaszban. Előfordul, hogy az egyik település vízművében előállított víz több napot tartózkodik a csőrendszerben, mire a vízműhöz tartozó másik településre elér.

Elmondhatjuk, hogy ezért (a vezetékben levő víz lassabb cserélődése miatt) a víztakarékosság is vízminőség-romlást okoz.

A vízszolgáltatásnak azonban az egyik legkritikusabb pontja a fertőtlenítés. A fertőtlenítés folyamán csak olyan mennyiségű fertőtlenítőszert szabad használni, mely a mikrobiológiai és mikroszkópos biológiai biztonság megteremtéséhez feltétlenül szükséges. Hogyha a fertőtlenítőszer dózist (a közegészségügyi) biztonság érdekében növeljük, akkor fertőtlenítési melléktermékek keletkeznek, melyek egy részéről bizonyított, hogy az egészségre ártalmasak.

A számos fertőtlenítőszer közül egyedül a klórvegyületek vízbe adagolásával érhető el mikrobiológiai biztonság a vezetékhálózat távoli pontjain.

Az egyre inkább elterjedő ózonkezeléssel és UV-kezeléssel csak a betáplált víz minősége állítható be, a klórvegyületeket (főleg nagyobb hálózatok esetében) jelenleg nem tudjuk mással kiváltani.

Ezért a problémakör nagy kérdése: mikroszkopikus szervezetek vagy trihalometán legyen-e az ivóvízben?

A fertőtlenítés problematikáját a fonálférgek (Nematoda) példáján keresztül elemezzük. A fonálférgek egyszerű testfelépítésű, nem szelvényezett, hengeres, keresztmetszetben kör alakú szervezetek. Kültakarójuk legfelső része több rétegből álló, erős kutikula. Magas regenerációs képességgel rendelkeznek, a fertőtlenítőszerekkel szemben igen ellenállóak.

A Techno-Víz Kft. 2005 évi vizsgálatai alapján a fonálférgek okozták a mikroszkópos biológiai kifogásoltság legnagyobb részét. Több minta esetében előfordult, hogy a kifogásoltságot egyszerre több szervezet (köztük a fonálférgek) okozta. Fertőtlenítés és mosatás után sokszor tapasztaltuk, hogy az ellenőrző mintában a fonálférgek még jelen voltak (igaz kisebb egyedszámmal), míg a többi szervezet eltűnt. A klór további adagolásával eltűnhettek, de ilyenkor meg a trihalometán vegyületek megemelkedett szintje miatt lett kifogásolt a minta.

A problémát az is bonyolítja, hogy a fonálférgek egyszerű, differenciálatlan sejtekből álló szervezetek lévén, a klórral szembeni rezisztenciájuk megnőhet. A fertőtlenítésnek ugyanis mindig vannak „túlélői”.

Egyes egyedek többször is túlélhetik a magasabb klóradagokat, emiatt a fertőtlenítőszerrel szembeni érzékenységük csökkenhet. Az ilyen egyedek szelekciós előnyre tehetnek szert, így jobb szaporodási képességet érhetnek el. A jobb szaporodási képesség miatt jobban elterjedhetnek ezek az adaptálódott egyedek. A folyamat végpontja a klórral szembeni érzékenység csökkenésének genetikai rögzülése, mely ilyen alacsonyabbrendű szervezeteknél (emberi léptékben) viszonylag hamar bekövetkezhet (gondoljunk például a burgonyabogár és a DDT esetére).

A férgek túlélését nagy mértékben segíti, hogy petéik még a kifejlett egyedeknél is nagyobb ellenállóképességgel rendelkeznek a fertőtlenítőszerekkel szemben.

Forrás: http://www.hidrologia.hu - Mikroszkópos biológiai vizsgálatok az ivóvíztermelés minőségbiztosítási rendszerében - Galsi Tamás, Dr. Tóth Mária

Kapcsolódó írásaink: Mi lesz, ha megbuknak a termálprojektek?

Egészségére válik-e a gyereknek az úszás (a klóros vízben)?

Úszni vagy nem úszni?